„Aki szerint nincs összefüggés a terrorizmus és a migráció között, mondja el ezt az áldozatok családjának” – szakértő a Mandinernek

Dócza Edith Krisztina, a Migrációkutató Intézet vezető elemzőjének írása

Akik azt állítják, hogy nincs összefüggés a terrorizmus és a migráció között, mondják ezt el az áldozatok családtagjainak – fogalmazott Colin P. Clarke, aki az MCC Migrációkutató Intézet terrorizmusról szóló konferenciájára érkezett Budapestre. Az amerikai The Soufan Group kutatási igazgatója szerint Európa-szerte egyre nagyobb fenyegetést jelentenek a magányos farkasok, és a radikalizáció a tizenéveseket is súlyosan veszélyezteti. A szakértőt a terrorszervezetek stratégiaváltásáról és az államilag támogatott terrorizmusról is kérdeztük.

***

„Szíriát és Afganisztánt is terrorszervezetek irányítják” – ezt írta egy januári elemzésében. Néhány éve ez még elképzelhetetlen volt. Mi változott azóta? Beszélhetünk stratégiaváltásról akár a Talibán, akár a Hajat Tahrír as-Sám (HTS) esetében?

– Valóban, pár évvel ezelőtt nehezen hittük volna el, ha valaki azt mondja, hogy egy terrorista csoport fog irányítani egy országot. Az egyik dolog, ami megváltozott, az az, hogy az Egyesült Államok 20 év után kivonult Afganisztánból. Egyik napról a másikra összeomlott az afgán nemzeti hadsereg és az afgán nemzeti rendőrség felépítésére, valamint egy afgán kormány támogatására irányuló amerikai stratégia.

Közel-keleti útja során is a nemzetépítés kudarcairól beszélt, amely végül a Talibán felemelkedéséhez vezetett. Szíriában pedig azt láthattuk, hogy Bassár el-Aszad diktátor saját lakosságát terrorizálta, ami miatt emberek tömegei menekültek el az országból. Ezzel viszont más országokra is nagy terhet róttak, köztük európai országokra, amelyek migrációs kihívásokkal szembesültek. Szíriában végül ugyanaz történt, ami Afganisztánban: Aszad hatalma már annyira meggyengült, hogy a HTS gyakorlatilag három hét alatt elfoglalta az országot. Nagy segítségük volt Törökország, különösen stratégiai tekintetben. És hol tartunk most? Ahmed al-Sharaa, aki korábban Abu Muhammad al-Julani néven a szíriai al-Kaida vezetője volt, a minap kezet fogott az Egyesült Államok elnökével. Vannak olyan optimista hangok, hogy al-Sharaa valóban megváltozott, de én kicsit szkeptikusabb vagyok azzal kapcsolatban, hogy valóban megváltoztatta-e ideológiáját. Vannak országok is, amelyeket aggodalommal tölt el a kialakult helyzet, például Izrael, tekintettel Szíria földrajzi közelségére. Ne feledkezzünk meg a HTS soraiban harcoló külföldiekről sem, akik a Balkánról, a Kaukázusból és Közép-Ázsiából érkeztek. Az Egyesült Államok nem akarja, hogy a külföldi katonák integrálódjanak a szíriai hadseregbe, ugyanakkor, ha elhagyják az országot, veszélyt jelentenek.

– Tavaly augusztusban Taylor Swift bécsi koncertjén terveztek terrortámadást végrehajtani ISIS-szimpatizánsok, Németországban pedig a magányos farkasok által elkövetett támadások száma emelkedik. Egy új trendről van szó vagy várható a nagy terrorszervezetek visszatérése?

– Nem hiszem, hogy a fenyegetés valaha is teljes mértékben elmúlt volna. Az Iszlám Állam továbbra is olyan propagandát folytat, amelyben támogatóit és követőit terrortámadások elkövetésére buzdítja. A bécsi Taylor Swift koncert elleni merényletterv egyik érdekessége – amelyről egy bécsi kollégámmal, Nicholas Stockhammerrel értekeztem hosszabban –, hogy az érintettek életkora egyre fiatalabb. 

Az egyik fő platform a TikTok, ahol olyan videós tartalmakat fogyasztanak, amelyek az ISIS-hoz való csatlakozásra és a Nyugat elleni támadásokra buzdítják őket. Ugyanez a helyzet a németországi fiatalokkal is. Országszerte történtek autós gázolások, amelyeket olyan magányos farkasok követnek el, akik – a németek szerint – migrációs hátterűek. Ez egyhamar nem fog véget érni. És ha polgárháborúk, felkelések vagy bármi más eredményeként a dzsihadista csoportok hatalomra tudnak jutni, akkor többet is látni fogunk a terrorizmusból.

– Van esély arra, hogy a terrorszervezetek megerősödve visszatérjenek?

– Nem hiszem, hogy valaha is teljesen kizárhatnánk őket, ahogyan ezt a szíriai vagy az afganisztáni példa is mutatja.

– Viszont az a Talibán, amit most látunk, egészen másnak tűnik, mint ami ellen az Egyesült Államok háborúba szállt a 2000-es évek elején.

– Így van, most ugyanis kénytelen kormányozni, másképp kell viselkedniük. Most egy egész országot irányítanak, miközben arra kényszerültek, hogy felvegyék a harcot az Iszlám Állam Horaszán Tartománnyal (ISIS-K). 

Véleményem szerint a tálibokat több ország el fogja ismerni, ezzel nemzetközi legitimitást biztosítva számukra, mert bármennyire is rosszul bánnak a nőkkel és a lányokkal, a szervezet nem fog eltűnni. A nemzetközi közösségnek most azt kell kitalálnia, hogy foglalkoznak-e velük vagy sem. Ha utóbbit választják, akkor egy országot magára hagynak. Márpedig, ha visszamegyünk a történelemben a szeptember 11-i terrortámadásokig, az annak az eredménye volt, hogy Afganisztánt magára hagyták. 1996 és 2001 között a tálibok voltak hatalmon, és beálltak Oszama bin Láden és az al-Kaida mögé, akik végül megindultak az Egyesült Államok ellen.

– Nem beszélve arról, hogy nemcsak egy szervezetről beszélünk, hanem a nemzetközi közösség számára teljesen idegen ideológiáról.

–  Igen, és vannak más tényezők is, amelyek befolyásolják Afganisztán helyzetét. Mégpedig, hogy mi történik Iránban, Pakisztánban, Tádzsikisztánban és Üzbegisztánban. Ide sorolható a nagyhatalmi versengés is: Oroszország és Kína növekvő befolyása, amelyekkel szemben az amerikai egyre csökken. 

– Visszatérhet az államilag támogatott terrorizmus?

– Ha megnézzük, valójában nem is tűnt el, példaként megemlíthetjük Iránt, amely a terrorizmus egyik legkiemelkedőbb támogatója. Nemcsak támogatják az ellenállás tengelyét – tehát a libanoni Hebollahot, a Hamászt, a palesztin Iszlamista Dzsihádot, a húszikat és az iraki síita milicista csoportokat –, hanem európai bűnözői hálózatokkal is kapcsolatban állnak. Láttunk már eseteket többek közt Svédországban és Franciaországban, amikor más szervezetekkel működtek együtt a nyugati kormányok destabilizálása érdekében. Az Egyesült Államok-féle terrorizmus állami támogatóinak listáján négy ország szerepel: Szíria (különösen Aszad alatt), Irán, Kuba és Észak-Korea. Érdekes módon kimaradt a felsorolásból Pakisztán, holott ismerten együttműködik terrorszervezetekkel, például a Lashkar-e-Taiba (LeT) csoporttal. Ráadásul a közelmúltban ismét fellángolt az erőszak közte és India, a két nukleáris hatalom között. Szudán pedig az Izraelt elismerő Ábrahám-egyezményekhez csatlakozva került le a listáról, tehát ez inkább politikai döntés volt. A fentieken túl vannak olyan országok is, amelyek támogatják a terrorizmust, de nem ismerik el. Vannak, akik szerint ide sorolható Oroszország is, tekintettel a Wagner-csoporttal való kapcsolataira.

– Jelentések szerint Magyarország déli határán már több tálib terroristát is elfogtak, 2015-ben pedig Salah Abdeslam és társai a menekülthullámot kihasználva jutottak el Párizsba, ahol terrortámadást hajtottak végre. Mégis, sokan vitatják, hogy a terrorizmus és a migráció szorosan összefonódik.

– Az adatok azt jelzik, hogy kevés az olyan migráns, akiből terrorista lesz. De az a néhány is elég ahhoz, hogy prioritássá váljon a határok megerősítése. 

Nemcsak azokat kell számba venni, akik végrehajtják a támadásokat, hanem azokat is, akik mindezt segítik, akár járművekkel, hamis okmányok vagy útlevelek készítésével, vagy a pénzeszközök továbbításával. Ezekhez nem kell a célországban lenni. Salah Abdeslam és társai a Bataclan elleni támadása és a 2016-os brüsszeli merénylet is azt mutatja, hogy kevés embernek is hatalmas hatása lehet. A Bataclan elleni támadásban legkevesebb 130-an meghaltak. Akik azt állítják, hogy nincs összefüggés a terrorizmus és a migráció között, mondják ezt el annak a 130 halálos áldozat családjának. Tehát a terroristává váló migránsok száma valóban alacsony, de egy ország destabilizálásához nem is kellenek terroristák tömegei.

Nyitókép:MTI-archív/Ujvári Sándor